A spontaneitás tudatossága
Na, ez aztán a katyvasz, gondolhatjuk elsőre! El kéne dönteni, hogy melyik a kettő közül, nem? Hogy lehetne spontán, ami tudatos vagy fordítva?
Igen, a fenti felhorkanás és kétely hangjai a "hagyományos" értelmezés mentén érthetőek. Amennyiben a tudatosság fogalma alatt a szigorúan vett kognitív, racionális gondolkodási műveleteket értjük, ahol az ok okozatiság lépcsőin haladunk döntéseink és cselekvéseink folyamatában, akkor valóban nehezen elképzelhető, hogy a spontaneitás hű társa legyen a "tudatosságnak".
Jelen esetben én egy másik megközelítést használok. Eszerint a tudatosság egy tisztább, kiüresedettebb jelenléti állapotot takar, amiben a környezettel, történésekkel, érzékszervi élményekkel közvetlenebb kapcsolódás történik, kevésbé fogalmi, mint inkább megélés szinten. Egyfajta mindfulness ez, amikor a cselekvő- és reakcióképességünk annak köszönhetően válik hatékonyabbá, hogy intenzív kapcsolatban vagyunk a bennünket körülvevő jelenségekkel. Az intuíciónk emiatt felerősödhet, mert a gondolati felhők nem homályosítják belső látásunkat.
Tapasztalatom szerint ebben a tudati minőségben, úgy kapcsolódunk az aktuális "helyzethez", hogy valahogy magától értetődő módon azt és úgy mondjuk és tesszük, ami pont jól illeszkedik ott és akkor.
A tradicionális távolkeleti harcművészetekben, illetve a taoizmusban a wei wu wei szemlélet fejezi ki leginkább ezt az élményt, amikor olyan összhangban vagyunk a "világ eseményeivel", hogy szinte erőfeszítés nélkül tudunk megfelelő hatással megnyilvánulni benne.
Aki közelebbről ismeri a playback színházi műfajt vagy látott már igazi playback előadást, sokszor nem hiszi el, hogy a színpadon látott improvizált játék nem előre megbeszélt vagy megrendezett cselekmény. A magyarázat a fentiekben keresendő.
De a címben miért nevezem ezt a fejlődés kapujának?
Több okból is. Egyrészt, úgy gondolom, hogy akinek voltak, vannak igazi spontaneitás élményei az előbb utóbb eltűnődik azon, hogy vajon nem ez e a valódi bölcsesség útja... Másrészt önmagunk mélyebb megismeréséhez nyit új távlatokat, amikor a gondolatiság "én által átitatott" vásznai mögött találkozhatunk valódibb Önvalónkkal.
A SponTanoda terében és az Áttűnések Improvizációs Színház programjain ezzel a spontán tudatossággal "dolgozunk, alkotunk, játszunk".