A "sötét-kamra hatás"
Egy évvel ezelőtt még leginkább mellékösvénynek számított az online térben végzett segítő konzultáció vagy terápiás munka.
Ma már ez domináns forma lett a kényszerű szociális távolságtartásnak "hála".
Kompromisszum? Lehet hatékony? Tévút? Ideiglenes megoldás? Vagy ez a jövő? Néhány személyesen tapasztalt jelenséggel szeretnék válaszokat találni a fenti kérdésekre.
A következő napokban egy-egy jelenséget mutatok be saját élményeim alapján, amit az online térben végzett segítő munkámban tapasztaltam. Az első, ami leginkább meghökkentő volt számomra "a segítő sötét-kamra-hatás" nevet kapta. Ez a jelenség valószínűleg nem általánosítható, de az alábbiakban vázolt speciális helyzetekben megjelent.
Magát a jelenséget önkéntes segítő, online konzultációk során éltem meg, itt a kliensek egy-egy konkrét magánéleti vagy munkahelyi helyzetre szerettek volna megoldást találni vagy jobban rálátni. A segítséget kérők tudták, hogy egyszeri egyórás alkalmat vehetnek igénybe. Előzetesen, amit megtudtunk egymásról az a név, a munkakör/foglalkozás és a konzultáció időpontja volt.
Néhány esetben - és ez fontos a jelenség szempontjából - technikai problémák vagy adminisztratív okok miatt a kamerakép megosztása nem volt megoldható kliens oldalon. A helyzetet észlelve, először ösztönösen, később tudatosan én is úgy döntöttem, hogy nem osztom meg a kameraképem. Így kerültünk "a sötét kamrába". Ettől a pillanattól kezdve, a sötét képernyő előtt ülve a hangra hagyatkozva vezettem a konzultációkat. Több esetben is nagyon hasonló lefolyású "ülést" éltem meg. A dinamikát a következő történésekkel jellemezném: rövid ismerkedő, felmérő fázis után, gyors érzelmi és lelki megnyílás, mélyülés, félidőben "krízispont" elérése intenzív érzelmi hullámokkal, utána gyors megemelkedés, felismerésekkel, "elvihető" tanulságokkal, nyugodtabb érzések, összegzés, búcsúzás. A kliensek ezekben az esetekben maguk is meghökkentek azon, hogy honnan hová tudtak eljutni egy óra alatt. Az egy alkalmas "kamerás" konzultációkhoz képes volt érezhető különbség.
Összeszedtem, hogy szerintem milyen körülmények alakították ki a meglepően jó dinamikát. A "képlet", így néz ki:
SzNy + INy + AN + EA + EMFSZJ = SSKH
Azaz, volt kellő szenvedésnyomás (SzNy), ettől a kliens motivált volt abban, hogy az egy óra alatt muníciót nyerjen élethelyzete megoldásához. Időnyomás (INy) jellemezte a segítő helyzetet, hiszen egy alkalom volt egy órában. A kamerakép hiányában "arcnélküli" (AN) találkozást éltünk meg, de nem volt anonim a helyzet, mert tudtunk egymásról alapvető személyes információkat. Ezekben a konkrét esetekben ez az "arcnélküliség" támogatni látszott a gyorsabb, érzelmeket felvállaló önfeltárást. Az említett esetekben mindegyik kliensnek az első alakom (EA) volt, hogy online segítséget vett igénybe. Segítő oldalon ehhez társult egy empatikus, megoldásfókuszú szakmai jelenlét (EMFSZJ), mindezek összeadódva intenzív segítő találkozást eredményeztek. Megfogalmazásom szerint ez a "segítő sötét-kamra-hatás" (SSKH).
Hangsúlyozom, nem tartom direkt kívánatosnak a "sötét-kamra" konzultációkat, sőt más körülmények között vissza is vetheti a hatékonyságot és a bizalom kialakulását. Jó helyzetfelismeréssel és alkalmazkodással, azonban előnyt is kovácsolhatunk a korlátozott feltételekből. Azt is kiemelem újra, hogy az egy alkalomra, fentebbi feltételek mentén, "szerződött" esetekben tudott ez a hatás érvényesülni. Több alkalmas, hosszabb online segítő folyamat vagy képzés esetében az "arcok jelenlétének" fontos szerepe van, erről majd egy későbbi jegyzetben írok.