A kerékvágás

"Amikor visszatérünk végre a régi kerékvágásba...", de sokszor hallom, olvasom ezt az elmúlt egy évben. Miért is vágyunk a régibe? Hova is vezet az? Mi van a régi megszokotton kívül? Járjuk körül ezeket a kérdéseket, hogy jobban megértsük a helyzetben rejlő lehetőségeket.

Induljunk ki a fizikai jelenségből: van ugye a jóféle vágás, ami kellemesen vezeti életünk szekerét a kijelölt irányba és van a kimondottan kellemetlen változat, amelyikből kitörni csak nagy üggyel-bajjal lehet.

Szóval az a régi kerékvágás még fizikai valójában sem egyértelműen jó, kellemes vagy kívánatos jelenség. Persze amikor szóhasználatunkban a régibe vágyunk vissza, akkor valami számunkra korábbról ismert, jónak tartott vagy éppen idealizált életminőségbe szeretnénk visszatérni. Divatos kifejezéssel élve, mihamarabb szeretnénk a komfortzónánkban találni magunkat. Egyébként is "régen minden jobb volt", de akár "egy évvel ezelőtt is sokkal".

Persze az is igaz, hogy most a kocsikázók milliárdjai nem őnszántukból terelték ki életük szekerét a megszokott kerékvágásból, hanem a pandémia buldózere lökte oldalba a "megszokottban" zötykölődő utazókat...

Én úgy látom, hogy nagy lehetőséget kaptunk ezzel a kizökkentéssel! És nem csak egyéni szinten. Mivel globális eseményeket élünk, így eljöhet a paradigmaváltás ideje. Oké, ezt azért elég sokan mondogatják...de, mi ennek a gyakorlata? Azt érzem, ha az emberek elkezdik nagyobb tudatossággal belső ösvényeik bejárását, akkor felismerhetik, akár globális méretekben, hogy ezek a belső utak valami nagyobb egységbe vezetnek, másrészt pedig ezek a belső utak nagyobb szabadságfokkal bírnak, mint bármilyen kerékvágás. 

 Itt az idő és a lehetőség, hogy a kényszerű kitérő alatt megvizsgáljuk életünk szekerét, önmagunkat és a nyomvonalat, amit eddig bejártunk. Ki vagyok? Mit tudok magamról? Milyennek tűntem eddig a saját tükrömben? Milyennek látszom most? Másoktól milyen viszajelzéseket kaptam a múltban és milyeneket most? Honnan indultam? Hol tartok éppen? Milyen állapotban ért ez a jelenlegi változás? Milyen meglévő erősségeim vannak, amit mozgósíthatok? Milyen is ez, az eddig engem vezető kerékvágás? Hova hozott? Valóban ez az utam? Most, hogy kint vagyok a komfortzónámból tudok-e tanulni valami újat? Ha a pánik zónában vagyok, felismerem-e milyen segítségre van szükségem? Vannak-e körülöttem, akikre számíthatok?

A fenti kérdésekre talált belső személyes válaszok ,úgy hiszem, fontos muníciót adnak az életvezetésünkhöz. 

Ha pedig úgy érzi az olvasó, hogy ez most egyedül nem megy, akkor kérjen segítséget egy baráttól, családtagtól vagy szakembertől!

Kívánok tudatos jó utat!